Vasárnap Hálaadó napot tarottunk gyülekezetünkben. Erre emlékezzünk néhány gondolatban.

Ha az Úrral kezdjük el a napot, akkor nem ér váratlanul bennünket a Hálaadónap, mert minden alkalommal hálára buzdít az Úr előtti elcsendesedés.
Imaóránkon Frittmann Zsombor testvérrel együtt mondtuk a 136. Zsoltár refrénjét: „mert örökké tart szeretete”. Emlékeztünk az Úr örökkévaló szeretetére, és jó volt hálánkat szavakba foglalni az Úr előtt. Mai vendégünk Huli Sándor biharugrai lelkipásztor, aki 2 évig volt teológusunk, és felesége, Valika voltak. Hálaadásra buzdító testvéri találkozás is, egyúttal búcsúzás is volt ez, hiszen testvéreinket a detroiti gyülekezet hívta meg pásztorául.
Huli testvér a 108. Zsoltár 1-6. verse alapján továbbította az Ige üzenetét, és a kérdéseket. Mennyire vagyok kész? Magasztalásra kész van a lelkem? Ne várjuk azt, hogy a hála csak úgy megjelenjen a lelkünkben – mit mond az ige – mikor kell hálát adni? „Mindenkor hálát adjatok!” Olyan jó, ha a mi hálaadásunk folytatása annak a minden reggel, délben, este elkezdett hála-érzetnek. Vállaljuk-e, hogy mindig készen legyünk a hálaadásra? Az egyik legszebb dolog az életben, amikor Isten gyermekei szavakkal, tettekkel teszik azt, ami a feladatuk: a hálaadás szolgálata. Nem az a kérdés, hogyan adhatok hálát, az a kérdés, hogy lehet az, hogy valaki nem ad hálát! Az élet apró dolgaiért is – bár tudjuk, elsősorban a megváltásért, kegyelemért tartozunk hálával – de ne feledkezzünk el a mindennapi - természetesnek tartott – gondviselésről sem. Hála a gondviselésért és a próbákért! Nehéz megvalósítani a „mindenkor, mindenért” hálaadást, hiszen lelkünk ellensége ebben is akadályozni szeret, de a próba is lehet gondviselés. Bízd rá ezt az Úrra! Mert az Ő szeretete az égig ér, Őt magasztalják a mennyben, és ahhoz kapcsolódhat a mi dicséretünk itt a földön és majd Odaát örökké. Az igei gondolatok felemelték szívünket hálaadásra, imádságunk, éneklésünk a köztünk jelenlévő ÚR magasztalása volt.

Délutáni istentiszteletünk igéje az egyik legszebb hálaadó zsoltár, a 40.Zsoltár 1-6. verse volt. Várva várom az Urat, nemcsak azt, hogy mit cselekszik, hanem Őt várom minden elcsendesedésemben. Jó Őrá várni, sokszor a várakozás még csodálatosabb, mint mikor megkapjuk. És nagyon jó hálásnak lenni! Az 5. vers a boldogmondások kiegészítése: „Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát…” A 6. vers pedig egyik legszebb bizonyságtétel: „Uram, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, amit fel tudnék sorolni.” Legyünk hálásak az Igéért, sok bátorító igeverset ismerünk, amelyet névre szólóan kaptunk, hogy megerősödjünk általa.

Szommer Hajnalka készítette elő a hálaadó napi szolgálatokat. Jó volt hallgatni a gyermekek énekes bizonyságtételét. Jobbágy Csenge és Csani, Gasparics Barni és Matyi szép éneke nagyon kedves volt számunkra, hisszük, hogy Akinek énekelték, Ő is örömmel fogadta. Aztán több testvérünk bizonyságtétele hangzott szavakban. Megható volt, amikor két testvérünk hálával emlékezett az ez évben hazaköltözött 12 testvérünkre. Szép volt az emlékezés, így lehet mosolyogva emlékezni előrement testvérekre, ha közben hálát adunk értük. Már délelőtt a gyermekek, az ifjúság, és az énekkar szép énekekben mondták el hálaimájukat. Délután még több ének, zene hangzott, hogy szívünket örömre hangolja. A hálaima is örömmel hangzott ezen a napon.
Huli Sándor és Valika testvéreink részére virágcsokrot és igecsokrot ajándékoztak éneklő gyermekeink. Isten áldását kívánjuk további életükre és szolgálatukra.
A szép hála-oltár Horváth Zsófi alkotása, mellette bátorító igék, és Köszönöm, Istenem – kezdetű lapok vártak arra, hogy befejezzük hálás gondolatunkkal.
Isten áldásával meggazdagodva indultunk tovább, hogy hálaadónapunk folytatódjék „minden napon – mindenért”.