A Baptista Hitvallás tételei:
1. A Szentírás
2. Az egy igaz Isten
3. Az ember teremtése, bűne és bukása
4. Az ember megváltása
5. A hit
6. A megtérés és az újjászületés
7. A megigazítás és az istenfiúság
8. A megszentelődés és a megtartás
9. A Szentlélek munkája
10. A bemerítés
11. Az úrvacsora
12. A gyülekezet és az egyetemes egyház
13. A gyülekezet tisztségviselői
14. A gyülekezeti fegyelem
15. A bizonyságtétel
16. Az imádság
17. A nyugalomnap
18. A házasság
19. Az államhatalom
20. A végső dolgok
1. A Szentírás
Hisszük, hogy a Szentírás (az Ószövetség 39 és az Újszövetség 27
könyve) Isten kinyilatkoztatott Igéje. E művet a Szentlélektől ihletett emberek
írásaiból az egyház a Lélek ösztönzésére és útmutatása szerint állította össze.
Isten gondviselése a Szentírás könyveit – keletkezésük és továbbadásuk során –
minden lényeges hibától megőrizte. A Szentírás részleteiben és egészében a
legtökéletesebb isteni igazságot közli velünk. Belőle megismerhetjük Istent, az
örök élethez vezető utat és azokat az elveket, amelyek alapján Isten meg fogja
ítélni az emberiséget. A teljes Írás – összefüggéseiben és a Szentlélek
világosságában értelmezve – a keresztyén hitélet tévedhetetlen és kielégítő
szabályozója legfőbb tanácsadónk a mindennapi élet dolgaiban és a legtökéletesebb
próbakő, amellyel minden emberi hagyományt, tanítást és gyakorlatot
megvizsgálhatunk
2.
Az egy igaz Isten
Hisszük, hogy van egy élő, valóságos és örök Isten, aki végtelenül
bölcs, mindenható, mindenütt jelenvaló, személyes szellemi valóság. Tökéletes,
szent lénye egyedül méltó teljes szeretetünkre, hódolatunkra és
engedelmességünkre. Az egy Isten Atyának, Fiúnak és Szentléleknek jelenti ki
magát a Szentírásban.
Az ATYA: eredete, oka és célja minden létezőnek. Fönntartja és
kormányozza a világmindenséget, amelyet a láthatatlanból teremtett hatalma
szavával.
A FIÚ: a láthatatlan Isten képmása, aki által, és akire nézve teremtetett
minden. Valóságos Isten, aki az emberiség megváltásáért hozzánk hasonló emberi
testet öltött magára. Istenségére nézve öröktől az Atyától való, emberi létére
nézve pedig az időnek teljességében Szentlélektől fogantatva, szűz Máriától
született.
A SZENTLÉLEK: Isten személyes jelenlétének hordozója a teremtett
világban. Biztosítja a teremtettség rendjét, és általa valósulnak meg Istennek
a világban elhelyezett törvényei és igazságai. A Szentlélek készítette elő a
megváltást, vele győzött Jézus Krisztus a bűn és a halál felett. Általa válik
elérhetővé a Fiú szabadítása és jut céljához az Atya üdvözítő akarata.
Valljuk, hogy Isten egy-valósága és a kinyilatkoztatásból megismert
hármassága között nem szükséges az ember okoskodása bármely szétválasztó vagy
egyeztető kísérlete, mert ezt a kijelentésbeli tényt elsősorban nem
magyaráznunk kell, hanem hittel elfogadnunk.
3.
Az ember teremtése, bűne és bukása
Hisszük, hogy az embert Isten teremtette saját képére és hasonlatosságára,
jónak és igaznak. Isten az embert a föld porából formálta és az élet lelkét
lehelte belé. Bölcsességgel és hatalommal ruházta föl, és az érzékelhető
világban mindent uralma alá vetett. Alkalmassá tette arra, hogy vele, mint
teremtőjével közösségben, az ő dicsőségére éljen. Szabadságot ajándékozott
néki, hogy önként utasíthassa el magától a gonoszt, és önként választhassa a
jót. Az ember azonban Sátán kísértésének engedve, vétkezett teremtője ellen.
Bűnbeesése folytán testileg–lelkileg a bűn és a halál uralma alá került. Elveszítette
a teremtésben nyert isteni képmás jellemvonásait és eredeti adottságait csak
korlátozottan fejtheti ki.
4.
Az ember megváltása
Hisszük, hogy a bűn uralma alatt élő ember megváltása kegyelemből,
Jézus Krisztusnak, Isten egyszülött Fiának közbenjáró áldozata által történt. Ő
az isteni törvény követelményeit önként és engedelmesen betöltve,
kereszthalálával teljes engesztelést szerzett bűneinkért, harmadnapon
föltámadott megigazulásunkért, azután fölment a mennybe, és az Atya jobbján –
mint egyetlen közbenjáró Isten és ember között – esedezik érettünk.
Hisszük, hogy Isten – öröktől fogva elvégzett kegyelmi döntése szerint
– minden bűnösnek, személyválogatás nélkül fölkínálja a Jézus Krisztus által
szerzett megváltást. Az ember saját maga dönthet, hogy elfogadja vagy
elutasítja ezt a fölajánlott kegyelmet.
5.
A hit
Hisszük, hogy Isten örökkévaló kegyelméből képessé teszi az embert
arra, hogy őt megismerje és szent Igéjét értelmével megragadja és szívébe
fogadja. A befogadott Ige által az ember hithez jut, és kedvessé válik Isten
előtt, üdvbizonyosságot nyer, és a láthatatlan valóságok felől meggyőződésre
jut.
A hit egyrészt ismeret, amely által igaznak tartjuk Isten kijelentéseit,
akár képesek vagyunk felfogni azokat, akár nem; másrészt erős bizalom mennyei
Atyánkban. Az igazi hit bizonyítékai a jócselekedetek, amelyek nélkül a hit
halott önmagában.
6.
A megtérés és az újjászületés
Hisszük, hogy a megtérés által a bűnös ember a kárhozat állapotából az
üdvösség útjára lép. A megtérő bűnös – Isten Igéje és a Szentlélek munkája
nyomán – fölismeri, megutálja és megvallja bűneit; Isten jogos és igazságos
ítélete alól az egyetlen szabadítóhoz, Jézus Krisztushoz menekül, és hit által
elnyeri bűnei bocsánatát.
Hisszük, hogy Isten a hittel hozzátérő embert Igéje és Szentlelke
által újjászüli, újjáteremti, és képessé teszi arra, hogy a Jézus Krisztus
iránti szeretettől áthatva, Isten akarata szerint éljen. Az újjászületés
valóságát a Jézus Krisztus példája szerinti élet bizonyítja.
7. A megigazítás és az istenfiúság
Hisszük, hogy a megigazulás Isten kegyelmes cselekvése, amellyel az Úr
Jézus Krisztusban hívő, újjászületett bűnösnek fölmentést ad a bűnösség vádja
és a bűnért járó ítélet alól, és igaznak nyilvánítja. A megigazításban nem
saját, igazságos cselekedeteink, hanem egyedül Jézus Krisztus áldozata és
igazsága alapján, hit által részesülünk. A megigazítás gyümölcse az Istennel
való közösség és békesség.
Hisszük, hogy Isten a Jézus Krisztusba vetett hit által nemcsak
megigazítja, hanem gyermekévé is fogadja az újjászületett embert. Elküldi
szívébe a fiúság Lelkét, aki által úgy járulhat Istenhez, mint Atyjához.
Megajándékozza az istenfiúi szabadsággal és kiváltságokkal. Szükség szerint
megfenyíti, de nem taszítja el soha magától, hanem fölkészíti arra, hogy Jézus
Krisztus örököstársaként az Ő kibeszélhetetlen dicsőségének részese lehessen az
örökkévalóságban.
8.
A megszentelődés és megtartás
Hisszük, hogy a megszentelődés a Szentlélek munkája által végbemenő
folyamat, amelyben az újjászületett ember fokozatosan halad az erkölcsi és
lelki tökéletesség felé. A hívő ember megszentelődését elősegíti az
önvizsgálat, az önmegtagadás, a buzgó imádság, az igetanulmányozás és a
közösség gyakorlása.
Hisszük, hogy a megtartás Isten különös gondviselésének műve a Jézus
Krisztus követésére őszintén törekvő hívő életében. Isten újjászületett
gyermeke a Szentlélektől támogatva, gyöngeségei ellenére is győz kísértései
felett, és mindvégig hűségesen megáll Jézus Krisztus mellett, végezetül pedig
elnyeri az örök élet koronáját.
9.
A Szentlélek munkája
Hisszük, hogy a Szentlélek szüntelenül munkálkodik az újjászületett
ember szívében és életében. Tanítja, vezeti, tanácsolja, megfeddi, bátorítja és
vigasztalja a hívőt; lelki gyümölcsök termésére készteti; képessé teszi arra,
hogy Istennel és testvéreivel valóságos közösségben élhessen; esedezik érette,
és elpecsételi a teljes váltság napjára.
Hisszük, hogy a Szentlélek Isten dicsőségére, Krisztus testének
építésére, a gyülekezet tagjainak tökéletesbítésére kegyelmi ajándékokat oszt megváltott
és megszentelt gyermekeinek. A Szentlélek ezeket az adományokat bölcs
elhatározásának megfelelően ajándékozza azoknak, akik erre törekednek. Senki
sem kapja meg a kegyelmi javak összességét. Ezért szükséges, hogy a tagok –
anélkül, hogy a gyülekezet jó rendjét megzavarnák – alázatosan és mégis készségesen
szolgáljanak egymásnak a sáfárságra nekik adott lelki ajándékokkal.
10.
A bemerítés
Hisszük, hogy
a bemerítést az Úr Jézus Krisztus rendelte. A bemerítés az újjászületés
jelképe, a Megváltóba vetett hit szeretetből és engedelmességből fakadó
gyümölcse, Krisztussal és az ő testével, a hívok közösségével való egyesülésünk
kiábrázolása.
Bemerítésben csak az részesülhet, akinek életében láthatók a megtérés
gyümölcsei; aki az Úr Jézus Krisztusba vetett hitéről vallást tett, és
bemerítését önként kérte. Jézus Krisztus rendelése és az apostolok példája
nyomán a bemerítendőt az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevére teljesen a
vízbe merítjük.
A bemerítéssel az újjászületett ember ünnepélyesen vallást tesz arról,
hogy bűnös életével szakítva, magát mindenestől átadja Jézus Krisztusnak. Isten
a bemerítésben részesülő embert bizonyossá teszi arról, hogy amiképpen meghalt
és eltemettetett Jézussal együtt a bűnnek, aképpen föl is támad vele együtt új
életre. A bemerítés által kiábrázolt igazságok a bemerítendő szívében
munkálkodó élő hit által válnak foganatossá.
11.
Az úrvacsora
Hisszük, hogy
az úrvacsorát Jézus Krisztus szerezte, hogy azzal rendszeresen élve,
hálaadással emlékezzünk végtelen szeretetére, és cselekvő módon hirdessük
halálát, amíg visszatér.
Az Úr Jézus halálának emlékjegyeiben, a kenyérben és a borban azok
részesülhetnek, akik újjászülettek, hitük vallomására bemerítkeztek, Istennel
és embertársaikkal rendezett közösségben élnek.
Az úrvacsora jegyei – a kenyér és a bor –, Krisztus megtört testének
és kiontott vérének jelképei. Ha ezeket hittel, a Megváltóra emlékezve vesszük
magunkhoz, a Szentlélek által lélekben egyesülünk Urunkkal, mert a külső
cselekmény során megújul bennünk a bizonyosság: Immánuel! Velünk az Isten.
Az úrvacsorában, Krisztussal való közösségünkkel egyidejűleg kiábrázolódik
és megújul testvéreinkkel való közösségünk is.
12.
A gyülekezet és az egyetemes egyház
Hisszük, hogy az újszövetségi gyülekezet azoknak az újjászületett és
bemerített hívőknek a közössége, akik Jézus Krisztust megváltójuknak elfogadják
és az ő Igéje szerint élnek.
Valljuk, hogy az újszövetségi gyülekezet nyilvánvaló ismertetőjegyei:
a tiszta igehirdetés, a bemerítés és az úrvacsora Ige szerinti alkalmazása, az
imádkozás és az éneklés, az önkéntes adakozás, a szeretetszolgálat és a
gyülekezeti fegyelem.
Hisszük, hogy van egy szent, egyetemes és láthatatlan egyház, ennek
feje Jézus Krisztus és tagjai a különféle látható egyházak tagjai közül
mindazok, akik a Bárány vérében megmosattak és a Szentlélek által
újjászülettek.
Hisszük, hogy gyülekezeteink az egyetemes egyháznak, Krisztus testének
élő részei, és minden esetben, amikor a Szentírásra épülő hitelveiket a
gyakorlatban következetesen megvalósítják, a láthatatlan közösség látható
képmásai.
13.
A gyülekezet tisztségviselői
Hisszük, hogy az Úr a gyülekezetek tanítására, gondozására lelkipásztorokat,
presbitereket és diakónusokat hív el a családi, a társadalmi és a gyülekezeti
élet terén feddhetetlen és példamutató gyülekezheti tagok közül. Az elhívást
Isten, a Szentlélek vezetését kérő és annak engedelmeskedő gyülekezet
választása által teszi nyilvánvalóvá. Az elhívottakat, miután hitükről és
elhivatásukról vallást tettek, lelkipásztorok és presbiterek kézrátétellel és
imádsággal avatják föl a szolgálatra, a gyülekezet színe előtt.
A tisztségviselők a Szentlélek és az Ige tanácsolása és a gyülekezet
rendje szerint szolgálnak; a lelkipásztorok és presbiterek elsősorban a lelki
munka végzésére, a diakónusok az anyagi ügyek intézésére hivatottak.
Semmiképpen sem uralkodhatnak a reájuk bízott gyülekezeten, de jó munkájukért,
alázatos, hűséges és felelősségteljes szolgálatukért megkülönböztetett
tisztelet illeti meg őket.
14.
A gyülekezeti fegyelem
Hisszük, hogy a gyülekezeti fegyelem Istentől rendelt eszköz a
gyülekezet Szentírásra épülő rendjének, erkölcsi és tanbeli tisztaságának, és a
gyülekezeti tagok egészséges lelki életének megőrzésére. Arra törekszünk, hogy
a Jézus Krisztushoz hűséges tagokat a helyesen hirdetett Igével neveljük és
erősítsük. Azt, aki ennek ellenére mégis vétkezik, mentő szeretettel fenyítjük
előbb személyesen, azután tanúk jelenlétében, vagy ha ez nem elegendő, akkor a
gyülekezet színe előtt.
A fenyítés célja, hogy a tévelygőt útbaigazítva, a könnyelműt megintve,
a vétkezőt megfeddve a bűn hálójából kiszabadítsa. Azt a gyülekezeti tagot, aki
bűnéhez ragaszkodik és az enyhébb fenyítéket ismételten megveti, végső esetben
kizárjuk a gyülekezetből, hogy magára maradva, lelki nyomorúságát fölismerje,
és őszinte bűnbánattal visszatérjen a Megváltóhoz és a gyülekezethez.
15.
A bizonyságtétel
Hisszük, hogy a Szentlélek minden újjászületett embert fölhatalmaz a
bizonyságtételre, és képessé tesz arra, hogy az örömüzenetről, a szívében lévő
reménységről és az életében naponta megnyilvánuló kegyelemről bátran vallást
tegyen Isten gyermekeinek és mindazoknak, akik még nem jutottak Jézus
Krisztussal élő közösségre. A bizonyságtétel akkor kedves Isten és emberek
előtt, ha nem csupán szavakban, hanem velük összhangban álló cselekedtetekben
is megnyilvánul.
16.
Az imádság
Hisszük, hogy az imádság az ember Istennel való közösségének
fenntartója és elmélyítője. Az imádkozás lehetőségét Isten kínálja föl az
embernek. Imádságban fejezzük ki hódolatunkat és hálánkat mennyei Atyánk iránt;
imádságban járulunk Istenhez a Jézus Krisztusban felkínált bűnbocsánatért, és
imádságban tárjuk fel kéréseinket és kívánságainkat annak, aki mindent
megcselekedhet. Szükséges azonban, hogy az imádság hitből fakadó és Istennek az
Úr Jézus Krisztusban kinyilvánított akaratával összhangban álló legyen.
17.
A nyugalomnap
Hisszük, hogy Isten a nyugalomnapot lelki és testi felüdülésünkre
ajándékozta. Ezen a napon időnk javát igetanulmányozásra, istentiszteleteken
való részvételre, imádságra, a közösség gyakorlására és a testvéri szeretet
ápolására szenteljük. A nyugalomnapon az irgalmasság cselekedeteit és az
elkerülhetetlen közérdekű munkákat kivéve, minden köznapi, fáradságos
tevékenységtől tartózkodunk. A nyugalomnapot – az Úr Jézus Krisztus
föltámadására emlékezve, és az apostoli gyülekezet gyakorlatát követve – a hét
első napján, vasárnap ünnepeljük.
18.
A házasság
Hisszük, hogy a házasságot Isten szerezte, hogy a házasfelek az ő
szent akaratának megfelelően, holtig tartó szeretetben és hűségben, egymás
örömére és támogatására éljenek, és gyermekeket neveljenek. Isten rendelésének
az a házasság felel meg leginkább, amelyet kölcsönös és tiszta vonzalom
alapján, a Szentlélek vezetésére és az Ige tanácsára figyelve, józan
megfontolással köt meg a szellemi, lelki és testi szempontokból egymáshoz illő
férfi és nő.
Az elválást – házasságtörés esetét kivéve – Isten Igéje alapján
megengedhetetlennek tartjuk. A házasságtörők nem mehetnek be Isten országába.
Az elválás után magára maradt fél, volt házastársának élete végéig
lehetőleg ne kössön újabb házasságot. Elismerjük azonban, hogy "jobb
házasságban élni, mint égni", ezért, a magára maradt fél újabb
házasságkötését tudomásul vesszük.
19.
Az államhatalom
Hisszük, hogy az államhatalom Isten rendelése a jórend fenntartása és
megőrzése érdekében. Feladata a jót cselekvők megjutalmazása és a gonosztevők
megbüntetése, a nép jólétének, szellemi fejlődésének előmozdítása, az ország
biztonságának védelmezése és az egyetemes emberiség javának munkálása. Az Ige
tanácsa szerint a felsőbbséget tiszteljük, törvényeit és rendeleteit hűséggel
megtartjuk. Imádkozunk érette, hogy feladatát betöltve, békességben élhessünk.
20.
A végső dolgok
Hisszük, hogy az ember élete a halállal nem ér véget. A halálban a
lélek különválik a testtől. Az elhunytak lelke tudatos állapotban van, és így a
hívők lelke azonnal élvezi a megváltottak örömét, a hitetlenek lelke pedig
szenved. Ez az örvendezés, illetve szenvedés azonban csak az eljövendő
ítéletkor éri el teljességét, amikor a lélek a föltámadott testtel egyesül.
Hisszük, hogy Jézus Krisztus ismét eljön erre a világra, mindenki
által láthatóan, teljes hatalommal és dicsőségben. Akkor bekövetkezik a
halottak föltámadása, azután pedig mindenek megítéltetése és elkülönítése örök boldogságra
vagy örök gyötrelemre. Sátán az örök tűzre vettetik, halál nem lesz többé, és
minden földi szenvedés és nyomorúság véget ér.
Hisszük, hogy Isten új eget és új földet teremt, ahol igazság és béke
uralkodik örökkön örökké. Az újjáteremtett világban, mint a megváltás részesei
mindenkor az Úrral leszünk, és akkor az örökkévaló Isten lesz minden
mindenekben.
A hitvallás szövegét 1967. május 25-én
fogadta el
a magyarországi baptista gyülekezetek küldötteinek
és lelkipásztorainak országos közgyűlése