A leghosszabb út

Antal Áron

„Útnak indítja ma a NASA a New Horizonts nevű űrszondát a floridai Cape Canaveral űrrepülőtérről. Az úti cél a Naprendszer legtávolabbi bolygója, a Plútó és a mögötte elterülő aszteroidaövezet, a Kuiper-öv. Több mint kilenc évig lesz úton az űreszköz... A hétszázmillió dollárt érő missziónak válszt kell adnia a régóta vitatott kérdésre: bolygó-e valójában a Plútó, vagy nem több, mint a Kuiper-övhöz tartozó aszteroidák (kisbolygók) egyike.”  (Magyar Nemzet, 2006. január 17.)

Az amerikai költségvetés csúcsnyelője, az amerikai űrhivatal újabb nagyszabású, és drága lépésre szánta el magát. Az évente több Magyarországnyi költségvetéssel dolgozó intézmény szondát indít a Plútó felé. Eddig évtizedek alatt sikerült feltérképezniük és jól dokumentálniuk a Naprendszer többi égitestét a Voyager-1 illetve 2 szondákkal. Az út kilenc évig tart. A kilenc év alatt először a Hold gravitációs erejét kihasználva a Naphoz, majd annak a Gravitációs erejét kihasználva a legkisebb bolygóhoz navigál?a magát. Mindezek alatt feltölti magát a napelemek segítségével, hogy legyen energiája méréseket végezni és azokat eredményét továbbítani a Földre.

Egy kilencéves kisgyereket nem lehet azzal lekenyerezni, ha jó lesz és tanul, tizennyolcadik születésnapjára kap egy kocsit. Pedig a NASA éppen ezt csinálja. Ha az adófizetők bizalmat szavaznak neki, kilenc év múlva megjutalmazza őket, mondjuk például fényképekkel.

De az egész életünk erről szól. Ha Isten szerint élünk, akkor évek múlva meg lesz a jutalma. Gyakran még nem is látjuk azt a célt, de mindent megteszünk érte. Közben, az út során mi is feltöltődünk. A biblia és a nagy hitelődök példái segítik az utunkat a cél felé, de csak akkor, ha az biztosan ott van előttünk.

A Jóatya megadta azt a kegyelmet, hogy mi is választhatjuk az üdvözítő utat. Nem pontosan kilenc év múlva, de egyszer biztosan elnyerjük a jutalmunkat érte.

Éljünk vele!

A 60 millió forintot érő „hányadék”

Papp Szabolcs

Vagyont érő hányás „hullott” egy ausztrál család „ölébe”: a tengerparton sétálva egy cet 15 kilós okádékába botlottak. Mint később kiderült, a zsíros anyag ámbra, amelynek grammjáért 20 dollárt fizet az illatszeripar. Az ámbráscetek beleiben található ámbra világos hamuszürke, gyúlékony, zsíros anyag. Mivel sűrűsége kisebb, mint a vízé, tengerekben lebegve, vagy a partra sodorva lehet rábukkanni.

A bőkezű cet így 60 millió forintot hányt a partra. A nagy ámbráscetet sokáig vadászták az értékes ámbra miatt. Egy ámbráscet beleiben akár 400 kilogramm ámbra ?s lehet. Nagy mennyiségben az ámbra átható, kellemetlen szagot áraszt, erős hígításban azonban meglehetősen jó szagú, távolról a pézsma illatára emlékeztet, ezért rendkívül keresett a kozmetikai iparban. (National Geographic)

Ha az ámbráról nem is, de a cetekről a Biblia több helyen említést tesz. Azt olvassuk a 104. zsoltárban, hogy Isten azért teremtette e hatalmas lényeket, hogy kedvére játszadozzék velük a tengerekben. Emellett Isten engedelmes eszközei lehetnek. A tengerben hánykolódó engedetlen Jónást egy cet (óriás hal) nyelte el. Jónás belsőséges körülmények között halálraváltan imádkozik a cet gyomrában, azt gondolván, hogy ez a vég: élve eltemetve lenni egy mérhetetlen, sötét, ámbraszagú bendőben. Pedig a nagy gyomo?, amely általában az élet végállomása, Isten különleges gondoskodása folytán most oltalom, menedék, az újjászületés helye. A cet kincset hány a partra, emberéletet, melyet oly nagyra tart Urunk, mindennél értékesebbnek még akkor is, ha az az életecske egy engedetlen, zsörtölődő, lázadó prófétához tartozik.

Mocskosan, ámbrától bűzösen (vagy illatozva), de épen, sértetlenül, megmentve újra partot fog egy elveszett élet.

Könnyű lekerülni a hajóról. Lehet, hogy magadtól ugrottál, vagy mások hajítottak ki maguk közül, s egyedül maradtál saját, mélybe húzó árnyaiddal hadakozva az örvénylő habok között, gyönge hangodra nem figyel senki, elnyelik a zúgó tajtékok, s már föl is tátotta rád száját a veszedelem. S fuldoklóként úgy érezheted, itt a végállomás, beszív egy sötét, mély gyomor, az emésztőnedvek már beindultak, s az életed lassan feloldódik. Semmivé lesznek a tervek, álomtalanná a sötét éjszaka. Minden sötét. Egyre remén?telenebb...

De lehet, hogy Isten épp most dolgozik rajtad, még nem látod, de a mélység kincset érlel neked, még nem értheted, hogyan, de értékesebb leszel, ha partot érsz majd.

Neki tényleg sokat ér az életed. Néha különleges, megmagyarázhatatlan módon nyúl a lázadó ember után az Isten, úgy, hogy magad sem hinnéd, hogy éppen most az ő kezében vagy.

Ne rettegj a szenvedés cethalaitól, még hasznod lehet belőlük, Isten eszközei ők!

Énekelj az Úrnak teljes szívedből!

Vári Boglárka

Az Úré legyen a dicsőség! Újpesten, a mi ifjúságunkban is munkálkodik. Köszönöm Neki mindazt, amit tesz velünk! Nemcsak a közösségért, az előadókért, a jókedvért és a jó programokért vagyok hálás, hanem a Jó Isten adományaiért a zenei életben. Gitárokkal, zongorával, vonós, fúvós hangszerekkel és énekkel tudjuk dicsérni Őt! Számos éneket ismerünk már az Ő szent nevéről, és a jövőben még többet fogunk tanulni!

Isten lehetőséget biztosít nekünk a fejlődésre. Új dalokat és feldolgozásokat ad a kezünkbe és ez által szívünk megtelik hálával iránta. Az elmúlt istentiszteleten is használhattuk a Tőle kapott tálentumainkat. Egy kicsiny zenekart állítottunk össze és így még jobban éreztük az Úr szeretetét, hiszen velünk volt, és segített jól szolgálni. Szívből remélem, hogy a Jó Isten is szeretettel fogadta a mi szolgálatunkat, hiszen a Biblia is ezt mondja:

„Adjatok hálát az Úrnak citeraszóval, tízhúrú lanttal zengjetek neki! Énekeljetek neki új éneket, szépen zengjenek hangszereitek!”

33. Zsoltár 2-3. vers

Letölthető: UBI 2006-02.pdf